Fénylánc szertartások, Imádságok Sokan kérdezték, hogy a Fénylánc alkalmával milyen ünnepségnek, milyen szertartásnak van helye és ideje? Szívem szerint minden közösségre rábíznám azzal a kikötéssel, hogy semmi olyan ne legyen, ami elválassza az embereket, ami sérti őket vallásukban, emberségükben. Mi a következő módon képzeltük el a miénket: A szertartásnak közösségi (mindenki által énekelt vagy mondott részei) és egyéni, (a szertartás vezetője által elmondott) részei is lesznek, mint a templomban. Nagyon fontos hogy a résztvevők a tűz körül körben helyezkedjenek el, az se baj, ha megfogják egymás kezét a tűzgyújtáskor... Mi a „Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…” népdallal kezdjük még a tűzgyújtás előtt, mert sokan ismerik, és minden sora idevág. A tűz meggyújtása alatt a Miatyánkot imádkozzuk, hiszen az egész Fénylánc egy hatalmas, közös ima. Megköszönjük az elmúlt évet: azt, hogy magyarnak születtünk azt, hogy ebben a mesés tájban élhetünk, azt hogy a nehéz, emberpróbáló időben is sikerült egymásra találnunk… Ez a szertartás vezetőjének feladata. A következő 3 perces imacsendben mindenki magába merülve fogalmazza meg, amit az Újesztendőre kér. Az imacsend végén együtt énekeljük el a „Feljött immár az a csillag, keljenek fel kik alusznak!” kezdetű népdalt. Ezután azokra a kérésekre kerül sor, amit a közösség önmaga, a nemzet, és a világ számára kíván. A szertartás vezetője itt nagyon észnél legyen, mert „Kérj és megadatik…”! Közösen elénekeljük az „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart!”-ot, mert ez is egy mindenki által vállalható, közös kérés az Istenhez. Egy kis asztalkán (oltár, Úrasztala) elhelyezett kenyérből vesz mindenki, a vörösbor körbe jár egy kehelyben (értse mindenki úgy, ahogy akarja). Innentől kötetlen a szertartás, népdalok, beszélgetések minden belefér, ami összeköt. 6 órakor azok is meggyújtják a tüzeket, akikhez még idén nem ért el a Fénylánc, vagy aki még egyedül van. 6 órakor mindenhol, a Fénylánc minden pontján, az otthonokban is együtt énekeljük el a Himnuszt, és nemzeti imánk újra összeköti nemzetünket… A további szertartás ismét kötetlen, sok helyen virrasztanak, megvárják a napfelkeltét, ahány ház, annyi szokás. Mi a szétszéledés előtt az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdallal búcsúzunk a tájtól és egymástól de csak azért, mert olyan népdalunk nincs, hogy „Jövőre veled ugyanitt…”. Mindenkit arra kérünk, hogy vigyen magával a többiek számára komatálat, italkóstolót, meleg holmit, szükség esetén tüzelőt. Mindent hagyjon rendbe maga után, ne szemeteljen, és lehetőleg egy csapat másnap világosban ellenőrizze a szertartás helyszínét. Áldott Adventet és mielőbbi feltámadást! Géczy Gábor MAG közösség Dezső Tibor Attila madéfalvi református lelkész imája: Isten, égi Atyánk! Tehozzád fordulunk, mert te vagy egyedüli reményünk. A sötétség körülvesz bennünket, de most, amikor, kigyúltak csillagjaid, és meggyúltak a lárma fák fényei, fellángol lelkünk, mert most érezzük, hogy ott ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek a Te nevedben, ott vagy velünk. Imára nyílik ajkunk, és fohászkodunk szent hazánkért, melynek áldott földje szült, táplált, és nevelt. Légy oltalmazója ennek a hazának, mely otthont ad nekünk, és add, hogy oltalmazója, és megtartója legyen minden igaz életnek. Add, hogy ez a haza, melyért apáink vére annyiszor hullt, a miénk legyen. És ha lelkünkben lángra lobbant a szabadság szeretetének tüze, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd hitünket, élesítsd elménket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. A mélységből kiáltunk hozzád, e nemzetért, melynek tagjai vagyunk, mint a levél, mely az élő fához tartozik, hogy általa éljen és azt éltesse. Kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy meglássuk az utat, nyisd meg elménk, hogy tudjuk, miként járjunk ezen az úton, nyisd ki szíveinket, hogy ne lankadjon hitünk, el ne veszítsük reménységünk, és mindörökre megmaradjon a szeretetünk. Advent csendjében, midőn felzeng a régi ének, figyelmedbe és kegyelmedbe ajánljunk magyar családjainkat, jövőnk zálogait. Áldásod legyen, minden csepp könnyön, melyet szerető szívek hullatnak, hogy megtisztuljanak kikért a könnyek hulltak. Áldásod legyen, minden csepp véren, mely áldozatként földre hullva megszenteli a földet. Áldásod legyen, minden csepp verítéken, mely a gazdaember homlokáról földre hullva, megújítja az életet. Most, eképpen zeng lelkünk: Te vagy napvilágom, Te vagy énekem, Téged várlak Jézus, kínos éjeken. Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot, Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod. Égő várakozás él minden szívben, Bárha nem is tudja, téged vár minden. Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván, Találj meg mindenkit, ki élni kíván. Találj meg mindenkit, aki elveszett, Vigye dicsőségre, hatalmas kezed, Hogy amikor eljössz az ég felhőiben, Örömmel lásson meg minden földi szem. Ámen! *** Boldogasszony anyánk... Boldogasszony anyánk Régi nagy pátrónánk Nagy ínségben levén Így szólít meg hazánk Magyarországról Édes hazánkról Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról Nyisd fel az egeket Sok kiáltásunkra Anyai palástod Fordítsd oltalmunkra Magyarországról Édes hazánkról Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról Kegyes szemeiddel Tekintsd meg népedet Segéld meg áldásra Magyar nemzetedet Magyarországról Édes hazánkról Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról *** Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, Fényes világ, Ki a fényes világot megfényesítetted, Édes áldott Napom, Adj szerencsés mai napot, Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, És minden jóra menendőséget...” *** Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágát , Virága szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Szűz Máriát, Szűz Mária szülte Jézus Krisztust – Világ megváltóját.” *** Miatyánk, aki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a te akaratod, Amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, És bocsássd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. [Mert tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökkön-örökké.] Ámen. *** HUN MIATYÁNK MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELÕTTÜNK SZENT NEVED TÖRVÉNY AKARATOD. MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED. BÛNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED. TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK GONOSZ JÁRMÁT. TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTÕL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE. /Kr.u. 410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva. A kijevi Nemzeti Múzeumban található./ *** Hiszek Egy Istenben Hiszek Egy Hazában Hiszek Egy Isteni Örök Igazságban Hiszek Magyarország Feltámadásában! *** Székelyudvarhelyi Kódex (1528) Az Müatyánkban kérjük Szentléleknek hét ajándokit az hét halálos bűnöknek ellene ez szerént: Istennek szereteti, avagy elmélkedő és szerzetes élet, kiket ez elöső háromban kérünk: 1. Bölcsesség: mw at'ank, ky wag mernekben, zenteltessek te newed, ez az kevélység ellen. 2. Értelem : yoyon te orzagod, az fösvénségnek ellene. 3. Tanács : legen teh akaratod, mykent menben es foldon, az irégység ellen. Ez négy utolsó kérésben, melyeket kérünk, illet münnő magunkot és felebarátinkot, mely négy ajándokok illetik az munkás életet és az mü felebarátunkhoz való szeretetnek jószágos dolgait. 4. Erősség: mv kynervnkot mynden napyat aggad nekvnk ma, az torkosságnak ellene. 5. Tudomány: es bocassad meg mv nekvnk mv vétetynket, myképpen mves bocatwnk nekvnk vetetteknek, az haragosságnak ellene. 6. Kegyesség: es neh wyg mvnkot késéértetbe, az restségnek ellene. 7. Félelem: de zabadyc mvnkoth gonoztol, az fertelmességnek bűnének ellene. (162-163 – Nytár 15, 38-39) *** Üdvöz' légy Mária! Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes! Az úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, a mi Urunk, Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozz érettünk, gyermekeidért, Isten fiaiért és lányaiért, most, a bűn, a betegség és a halál most, a kísértő, a szeretetlenség és az idő felett aratott győzelmünk óráján! fölé emelkedésünk óráján! Ámen *** Könyörgés Magyarország Újjászületéséért Könyörgünk Hozzád Boldogasszony, Magyarok Nagyasszonya, Segíts minket Nemzetünk Újjászületéséhez. Asszonyunk, Hold Úrasszonya, Babba Mária, Fény-Krisztusunk Szent Anyja, Imádkozzál Érettünk, emberi gyarlósággal élő gyermekeidért, nemzetünkért, és azért, hogy a Magyar Újjászületéssel elvégezhessük Küldetésünket, az Istenszülő ránk ruházott feladatát, a Magyarok Isten akarata szerint. Úgy legyen! *** ARÁMI MIATYÁNK /az eredeti Miatyánk, ahogy azt Jézus Krisztus az anyanyelvén mondta/
Forrás: Hírlevél ifj. Csontos Vilmos *** Minden kérés után mondjuk: ...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez! 1. Magyarok Nagyasszonya, a virágok szépségében élő reménység, tedd hígmagyarságunk helyére mélymagyarságunkat... 2. Magyarok Nagyasszonya, virágok öröme, szüntesd meg azokat a falakat, amelyek elválasztják egymástól a magyar embereket... 3. Magyarok Nagyasszonya, akinek sírjánál magasabb a föld az égnél, tedd a Teremtő akaratát gyökereinket elhagyni csábító szabad akaratunk helyére... 4. Magyarok Nagyasszonya, lelkek megnyugtatója, irányítsa mindig a Lélek a mi Szellemünket, ami testünkkel végrehajtatja a Nap Isten parancsát... ...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez! 5. Magyarok Nagyasszonya, jófüveivel gyógyító, gátold meg, hogy a Sátán lelki, szellemi és testi mérgeivel pusztítsa nemzetedet... 6. Magyarok Nagyasszonya, világnak jövendő megvilágosítója, add mindannyiunknak az isteni Fény útmutatását... 7. Magyarok Nagyasszonya, tengernek hajnali szép csillaga, vezess minket biztos kezű kormányosként a Krisztusi útra... 8. Magyarok Nagyasszonya, Krisztusnak, az Igazság Napjának anyja, segíts, hogy követhessük Fény-Fiadat... 9. Magyarok Nagyasszonya, Isten áldott szántóföldje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse fakad, tedd termővé a Magyar Újjászületésre lelkünket, szellemünket... 10. Magyarok Nagyasszonya, akinek szívét és lelkét a fájdalom tőrje hétszer járta át, gyógyítsd be egymáson vágott sebeinket és őrizz meg bennünket a testvérharagtól... 11. Magyarok Nagyasszonya, táltos királyunk, Szent László védelmezője, tedd minden magyar ember pajzsává ősi Magyar Vallásunkat... 12. Magyarok Nagyasszonya, hazánk örökös Királyné asszonya, tedd a magyarságot ismét a Szent Korona népévé... 13. Magyarok Nagyasszonya, halottak megszabadítója, engedd hozzánk őseink szellemeit, hogy sugallataikkal segítsenek bennünket az igazságért és szabadságért folytatott küzdelmünkben... 14. Magyarok Nagyasszonya, magyarok oltalmazója, védd meg nemzetedet a betolakodó idegenszívűek ármányai ellen... 15. Magyarok Nagyasszonya, a Szent Koronával minket az Isten-szülő munkájának részesévé emelő, tégy méltóvá, alkalmassá és alázatossá bennünket szent feladatunkhoz... ...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez! 16. Magyarok Nagyasszonya, a Hold Úrasszonya, Babba Maria, légy vigyázónk az Istenszülő kegyelméből végzett feladatunkban... 17. Magyarok Nagyasszonya, aki önmagunk üdvözülésére az Úristent dicsérni, szolgálni tanítasz, segíts bennünket, hogy méltóak legyünk Fény-Krisztus befogadására... 18. Magyarok Nagyasszonya, szeplőtelen, életadó Boldoganya, védd meg magzatainkat a Sátán magyarságirtásától... 19. Magyarok Nagyasszonya, asszonyi sors megdicsőítője, állítsd vissza a legszentebb emberi közösség, a család egységét, védd meg a Sátán szétzüllesztő ármányától... 20. Magyarok Nagyasszonya, másokat szolgálva magát fölemésztő Szenteltgyertya Tűz szülője, engedd, hogy Fény-Fiad követőiként személyünket alárendeljük a Magyar Újjászületésnek... 21. Magyarok Nagyasszonya, teljes Szentháromság eleven temploma, tedd bennünk a Lélek, a Szellem és a Test Szentháromságát szerves egységgé... 22. Magyarok Nagyasszonya, Testfogadó Boldogasszony, adj a magyar anyáknak egészséges, Magyar Vallású gyermekeket, akik részesei lesznek az Újjászületett Magyarországnak... 23. Magyarok Nagyasszonya, Életmag Kedd Asszonya, adj a magyar földnek egészséges, bő termést, szórd élet-virágaidat a MAGok közé, hogy mindörökké virágozzék az Újjászülető Magyarország... Magyarok Nagyasszonya, Babba Maria, könyörögj Teremtőnkhöz, a Nap Istenhez nemzetedért, Magyarország Újjászületéséért! Úgy legyen! *** IMA-LÁNC FELHÍVÁS! Új magyar szent születőben. IMÁDKOZZUNK BOLDOG ÖZSÉB SZENTTÉ AVATÁSÁÉRT! 2008. június 29-től MINDEN ESTE 19-órakor a szentté avatás napjáig! Könyörögjünk: Isten, ki szentjeidet megdicsőíted, Esztergomi Boldog Özséb közbenjárásával fordulok Hozzád, akit az irántad való szeretet a pilisi remeteségbe vezetett, hogy ott áldozatos, vezeklő életével népéért engeszteljen. Add meg, hogy amint összegyűjtötte a remetéket, úgy imádsága gyűjtse össze szeretetben a világban szétszóródott magyar népet. Példájára valósuljon meg az egyházak közötti egység. Szent Fiad akarata szerint. Boldog Özséb remete lángja világítson be az elhagyott otthonokba és vezesse vissza a szülőket és a gyermekeket a családi tűzhely melegéhez. Fénye világítson a mindig kereső-kutató fiataloknak, hogy a Hozzád vezető úton találják meg életük értelmét és boldogító célját! Az öregeknek, a betegeknek add meg a fényt, hogy felismerjék, a szeretetből vállalt szenvedéssel milyen sokat segíthetnek embertársaikon. Boldog Özséb imájára add meg, hogy hazánkban is szűnjék meg a paphiány, és akik önként vállalják a papi szolgálatot, életük végéig hűségesek legyenek az Egyházhoz, engedelmességben, tisztaságban és az egységben. Boldog Özséb egy borzasztó háború után vonult a remeteségbe, hogy áldozatos életével kieszközölje az áldott békét. Add meg ma is a világnak, de főképpen hazánknak a békét és hárítsd el, Özséb érdemeiért a háború veszedelmét. Végül saját kérésemet terjesztem eléd....................Boldog Özséb közbenjárására add meg, hogy elnyerjem megvalósulását lelkem és az Egyház javára. Krisztus a mi Urunk által. Ámen. Árva Vince atya *** Szent Koronánkhoz Szent Koronánk, mely Istentől vagyon, Segíts kérlek, de nagyon! Mutass Utat a sötétben Fényeddel, Hogy ne csak botorkáljunk, Hanem Vég-re Emberként járjunk. Emberként megtisztulva Igaz Szeretetben, Fényben, Testeddé válva, Hogy Egyek lehessünk Kerek e Világban! Így legyen! *** Szent Korona Ima Jóistentől való Szent Korona Õfelsége Melletti SZÍN vallásunk; SZÖVETségünk megújítása, hőségünk kinyilatkoztatása 1. Felajánljuk Önmagunkat - testestől, lelkestől, mindenestől - a Magyar Szent Korona Õfelségének, és BENNE Istenünknek, JóIZ- ten-nek, NagyBoldogAsszony-nak és Krisztus Urunknak, az EGY SzentHáromnak. 2. Teremtjük a Szellemben Tudatos, Lélekben Egységes, Testben Tiszta Új Emberi Kört a Földön... 3. Teremtjük az Új Földi Krisztus Testet MAGunk-ban, Magunk-bol 5. Óhajtjuk új ÉG és új FÖLD születését 6. Óhajtjuk a SZERelemben való Egyesülést a MINDENSÉGgel 7. Kérjük alázattal és tisztelettel az EGY ÖRÖK ÉGI IGE ÉLÕ ISTENét a SZENT EGYESÜLÉSRE 8. ÚGY LEGYEN, AZ ÚGY VAN, MIND ÖRÖKKÉ! 9. A MÉN, A MÉN, A MÉ 10. AZ 1=3 *** Baranta himnusz (Palóc himnusz vagy Felvidéki himnusz): Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban, éljen örök boldogságban. Töltse békében napjait, egyezve lássa fiait, önzés, harag s más ellenség, Minket meg ne rendíthessék, minket meg ne rendíthessék. Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert, minden igaz magyar embert. Magyarok istene Magyarok istene tekints e szép népre kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe' szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást derítsd e szép népre békesség hajnalát. Sírva és zokogva kérjük fölségedet vond vissza népedtől büntető kezedet áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat Atilla királyunk mutass nekünk utat. /Szent László királyunk mutass nekünk utat. Én vagyok az aki nem jó... Én vagyok az aki nem jó A fellegajtó nyitogató Áj ná ná ná ná ná ná ná Nyitogatom a felleget Sírok alatta eleget Áj ná ná ná ná ná ná ná Ifijúságom így telik el Azért a szívem hasad el Áj ná ná ná ná ná ná ná /Az anyád ragyogós csillagom/ Ifjúság gyöngykoszorú Ki elveszti de szomorú Áj ná ná ná... Szabad volnék nem búsúlnék Vígasságnak helyet adnék Áj ná ná ná ná ná ná ná Szép hazámnak rabja vagyok Idegenben búslakodok Áj ná ná ná ná ná ná ná Ha még egyszer megláthatnám Apám házát kopogtatnám Áj ná ná ná ná ná ná ná Nem lesz többé soha ilyen Belé szakad árva szívem Áj ná ná ná ná ná ná ná Édesanyám rózsafája, én voltam a legszebb ága. Áj ná ná ná ná ná ná ná Bár sohase nyíltam volna maradtam volna bimbóba. Áj ná ná ná ná ná ná ná Fényes csillag az udvarom Mikor megyek azon lakom Áj ná ná ná ná ná ná ná Nyitogatom a felleget Mikor nyílik elmehetek Áj ná ná ná ná ná ná ná Bolond volnék ha búsulnék Ha a búnak helyet adnék Áj ná ná ná ná ná ná ná Én a búnak utat adok Magam pedig vígan járok Áj ná ná ná ná ná ná ná Csanády György, Mihalik Kálmán (1921): Székely himnusz Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk Amedig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, világ bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Keserves múltunk, évezredes balsors Tatár, s török dúlt, labanc rabigált Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön Szabad hazában élni boldogan. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Már másfélezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át, sorsa mostoha Külső ellenség jaj, de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Hős szabadságát elveszti Segesvár Mádéfalvára fájón kell tekints Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja, Csaba királyfi gyűjti táborát. Szűnik az átok, kiapadt a kútja, Szívünkön égi öröm lángol át. Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja, Megáll a szikla, nem porlik tovább, Imánk az Istent újra megtalálja, Köszöntsd ma népem üdvöd hajnalát! (Kiegészítve Pap Gábor által 2002-ben) Versek
*** Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!
*** Ady Endre: Karácsony
*** József Attila: TÉL
1922. november 12. *** Paudits Zoltán: Karácsonyi ima
*** Nagy Zoltán: Ezt kell hát, hogy megértsed
*** Boldog Kerecsent!
*** Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján: - Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony? - Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá. - Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám. - Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája." Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem. Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. "Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette." "Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban. "Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. "Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz." "Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: "Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Õk is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez. S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat. - Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól. |