Fénylánc Magyarországért

Fénylánc szertartások, Imádságok


Sokan kérdezték, hogy a Fénylánc alkalmával milyen ünnepségnek, milyen szertartásnak van helye és ideje? Szívem szerint minden közösségre rábíznám azzal a kikötéssel, hogy semmi olyan ne legyen, ami elválassza az embereket, ami sérti őket vallásukban, emberségükben.
Mi a következő módon képzeltük el a miénket: A szertartásnak közösségi (mindenki által énekelt vagy mondott részei) és egyéni, (a szertartás vezetője által elmondott) részei is lesznek, mint a templomban. Nagyon fontos hogy a résztvevők a tűz körül körben helyezkedjenek el, az se baj, ha megfogják egymás kezét a tűzgyújtáskor...
Mi a "Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok..." népdallal kezdjük még a tűzgyújtás előtt, mert sokan ismerik, és minden sora idevág. A tűz meggyújtása alatt a Miatyánkot imádkozzuk, hiszen az egész Fénylánc egy hatalmas, közös ima.
Megköszönjük az elmúlt évet: azt, hogy magyarnak születtünk azt, hogy ebben a mesés tájban élhetünk, azt hogy a nehéz, emberpróbáló időben is sikerült egymásra találnunk! Ez a szertartás vezetőjének feladata.
A következő 3 perces imacsendben mindenki magába merülve fogalmazza meg, amit az újesztendőre kér. Az imacsend végén együtt énekeljük el a "Feljött immár az a csillag, keljenek fel kik alusznak!" kezdetű népdalt.
Ezután azokra a kérésekre kerül sor, amit a közösség önmaga, a nemzet, és a világ számára kíván. A szertartás vezetője itt nagyon észnél legyen, mert "Kérj és megadatik..."!
Közösen elénekeljük az "Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart!"-ot, mert ez is egy mindenki által vállalható, közös kérés az Istenhez.
Egy kis asztalkán (oltár, úrasztala) elhelyezett kenyérből vesz mindenki, a vörösbor körbe jár egy kehelyben (értse mindenki úgy, ahogy akarja).
Innentől kötetlen a szertartás, népdalok, beszélgetések minden belefér, ami összeköt.
6 órakor azok is meggyújtják a tüzeket, akikhez még idén nem ért el a Fénylánc, vagy aki még egyedül van. 6 órakor mindenhol, a Fénylánc minden pontján, az otthonokban is együtt énekeljük el a Himnuszt, és nemzeti imánk újra összeköti nemzetünket...
A további szertartás ismét kötetlen, sok helyen virrasztanak, megvárják a napfelkeltét, ahány ház, annyi szokás. Mi a szétszéledés előtt az "Erdő mellett estvéledtem" kezdetű népdallal búcsúzunk a tájtól és egymástól de csak azért, mert olyan népdalunk nincs, hogy "Jövőre veled ugyanitt...".
Mindenkit arra kérünk, hogy vigyen magával a többiek számára komatálat, italkóstolót, meleg holmit, szükség esetén tüzelőt. Mindent hagyjon rendbe maga után, ne szemeteljen, és lehetőleg egy csapat másnap világosban ellenőrizze a szertartás helyszínét.
áldott Adventet és mielőbbi feltámadást!
Géczy Gábor MAG közösség



Dezső Tibor Attila madéfalvi református lelkész imája:

Isten, égi Atyánk!
Tehozzád fordulunk, mert te vagy egyedüli reményünk. A sötétség körülvesz bennünket, de most, amikor, kigyúltak csillagjaid, és meggyúltak a lárma fák fényei, fellángol lelkünk, mert most érezzük, hogy ott ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek a Te nevedben, ott vagy velünk.

Imára nyílik ajkunk, és fohászkodunk szent hazánkért, melynek áldott földje szült, táplált, és nevelt. Légy oltalmazója ennek a hazának, mely otthont ad nekünk, és add, hogy oltalmazója, és megtartója legyen minden igaz életnek. Add, hogy ez a haza, melyért apáink vére annyiszor hullt, a miénk legyen. és ha lelkünkben lángra lobbant a szabadság szeretetének tüze, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd hitünket, élesítsd elménket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

A mélységből kiáltunk hozzád, e nemzetért, melynek tagjai vagyunk, mint a levél, mely az élő fához tartozik, hogy általa éljen és azt éltesse. Kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy meglássuk az utat, nyisd meg elménk, hogy tudjuk, miként járjunk ezen az úton, nyisd ki szíveinket, hogy ne lankadjon hitünk, el ne veszítsük reménységünk, és mindörökre megmaradjon a szeretetünk.

Advent csendjében, midőn felzeng a régi ének, figyelmedbe és kegyelmedbe ajánljunk magyar családjainkat, jövőnk zálogait. áldásod legyen, minden csepp könnyön, melyet szerető szívek hullatnak, hogy megtisztuljanak kikért a könnyek hulltak. áldásod legyen, minden csepp véren, mely áldozatként földre hullva megszenteli a földet. áldásod legyen, minden csepp verítéken, mely a gazdaember homlokáról földre hullva, megújítja az életet.

Most, eképpen zeng lelkünk:

Te vagy napvilágom, Te vagy énekem,
Téged várlak Jézus, kínos éjeken.
Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot,
Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod.

égő várakozás él minden szívben,
Bárha nem is tudja, téged vár minden.
Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván,
Találj meg mindenkit, ki élni kíván.

Találj meg mindenkit, aki elveszett,
Vigye dicsőségre, hatalmas kezed,
Hogy amikor eljössz az ég felhőiben,
örömmel lásson meg minden földi szem.
ámen!

***

Boldogasszony anyánk...

Boldogasszony anyánk
Régi nagy pátrónánk
Nagy ínségben levén
így szólít meg hazánk
Magyarországról
édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra
Magyarországról
édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet
Magyarországról
édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról


***

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje,
Istennek szent rendelése,
Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
édes áldott Napom,
Adj szerencsés mai napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
és minden jóra menendőséget..."


***

ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát
, Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust –
Világ megváltóját."


***

Miatyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved.
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsássd meg a mi vétkeinket,
miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
és ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
[Mert tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség,
mindörökkön-örökké.]
ámen.

***

HUN MIATYáNK

MIATYáNK ISTENüNK BENNüNK VAN ORSZáGOD.
ELÕTTüNK SZENT NEVED TöRVéNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJáT, MAGADON VISELED.
BÛNEINKET MINT MáSNAK, NEKüNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET KíSéRTéSEKEN áT,
S LEFEJTED RóLUNK GONOSZ JáRMáT.

TIéD A NAGYVILáG öSSZES HATALMA, üDVE,
MINDöRöKTÕL KEZDVE, LEGYEN MINDöRöKRE.

/Kr.u. 410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A kijevi Nemzeti Múzeumban található./

***

Hiszek Egy Istenben
Hiszek Egy Hazában
Hiszek Egy Isteni
örök Igazságban
Hiszek Magyarország
Feltámadásában!


***

Székelyudvarhelyi Kódex (1528)

Az Müatyánkban kérjük Szentléleknek hét ajándokit az hét halálos bűnöknek ellene ez szerént:
Istennek szereteti, avagy elmélkedő és szerzetes élet, kiket ez elöső háromban kérünk:
1. Bölcsesség: mw at'ank, ky wag mernekben, zenteltessek te newed, ez az kevélység ellen.
2. értelem : yoyon te orzagod, az fösvénségnek ellene.
3. Tanács : legen teh akaratod, mykent menben es foldon, az irégység ellen.
Ez négy utolsó kérésben, melyeket kérünk, illet münnő magunkot és felebarátinkot, mely négy ajándokok illetik az munkás életet és az mü felebarátunkhoz való szeretetnek jószágos dolgait.
4. Erősség: mv kynervnkot mynden napyat aggad nekvnk ma, az torkosságnak ellene.
5. Tudomány: es bocassad meg mv nekvnk mv vétetynket, myképpen mves bocatwnk nekvnk vetetteknek, az haragosságnak ellene.
6. Kegyesség: es neh wyg mvnkot késéértetbe, az restségnek ellene.
7. Félelem: de zabadyc mvnkoth gonoztol, az fertelmességnek bűnének ellene.

(162-163 – Nytár 15, 38-39)

***

üdvöz' légy Mária!

üdvöz légy Mária,
Kegyelemmel teljes!
Az úr van Teveled.
áldott vagy Te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse,
a mi Urunk, Jézus!

Asszonyunk Szűz Mária,
Istennek szent anyja,
imádkozz érettünk, gyermekeidért,
Isten fiaiért és lányaiért,
most, a bűn, a betegség és a halál
most, a kísértő, a szeretetlenség és az idő
felett aratott győzelmünk óráján!
fölé emelkedésünk óráján!
ámen

***

Könyörgés Magyarország újjászületéséért

Könyörgünk Hozzád Boldogasszony, Magyarok
Nagyasszonya, Segíts minket Nemzetünk
újjászületéséhez. Asszonyunk, Hold
úrasszonya, Babba Mária, Fény-Krisztusunk
Szent Anyja, Imádkozzál érettünk, emberi
gyarlósággal élő gyermekeidért, nemzetünkért,
és azért, hogy a Magyar újjászületéssel
elvégezhessük Küldetésünket, az Istenszülő
ránk ruházott feladatát, a Magyarok Isten
akarata szerint.

úgy legyen!

***

ARáMI MIATYáNK

/az eredeti Miatyánk, ahogy azt Jézus Krisztus az anyanyelvén mondta/

Kozmosz Anyja – Atyja,Abún d basmája.
Te teremtettél mindet,
Ami a Fényben mozog.
Gyújtsd egy pontba fényedetNetkádás smák!
Mibennünk!
Teremtsd most megTéte melkútáh!
Egységed uralmát,
Hogy a Te Egy – VágyadNévé cevianná ajkanná
A miénkkel cselekedjék,d basmájá af bárá!
Miképpen minden fényben,
aképpen minden alakban is!
Mindennap add meg nekünk,Havaán láma
Amire szükségünk vand szemkanán javmáná!
Kenyérben és szellemi látásban!
Oldd ki hibáink szálait,Vasbvohlán
Melyek kötve tartanak minket,havbuáin ajkáná
Amiként mi is eloldozzukdaf hnan sbvokán
azokat a kötelékeket,I haijabain
melyekkel másokat tartunk!
Egyesítjük a Mennyet és a Földet.Velá tahlán
Teljesítjük igazi célunkat:lé ineszíná.
A hatalom és a tenni vágyás szeretetét,Elá pacán min bisá.
Amely korról korra megújul.
Hittel és bizalommal megpecsételveMetul dilakí malkúta
Egész lényünkkel megerősítjük mindezt.Uatesbétá I álám alnún.
ámenAmeyu

Forrás: Hírlevél ifj. Csontos Vilmos

***

Minden kérés után mondjuk:

...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar újjászületéshez!

1. Magyarok Nagyasszonya, a virágok szépségében élő reménység, tedd hígmagyarságunk helyére mélymagyarságunkat...
2. Magyarok Nagyasszonya, virágok öröme, szüntesd meg azokat a falakat, amelyek elválasztják egymástól a magyar embereket...
3. Magyarok Nagyasszonya, akinek sírjánál magasabb a föld az égnél, tedd a Teremtő akaratát gyökereinket elhagyni csábító szabad akaratunk helyére...
4. Magyarok Nagyasszonya, lelkek megnyugtatója, irányítsa mindig a Lélek a mi Szellemünket, ami testünkkel végrehajtatja a Nap Isten parancsát...

...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar újjászületéshez!

5. Magyarok Nagyasszonya, jófüveivel gyógyító, gátold meg, hogy a Sátán lelki, szellemi és testi mérgeivel pusztítsa nemzetedet...
6. Magyarok Nagyasszonya, világnak jövendő megvilágosítója, add mindannyiunknak az isteni Fény útmutatását...
7. Magyarok Nagyasszonya, tengernek hajnali szép csillaga, vezess minket biztos kezű kormányosként a Krisztusi útra...
8. Magyarok Nagyasszonya, Krisztusnak, az Igazság Napjának anyja, segíts, hogy követhessük Fény-Fiadat...
9. Magyarok Nagyasszonya, Isten áldott szántóföldje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse fakad, tedd termővé a Magyar újjászületésre lelkünket, szellemünket...
10. Magyarok Nagyasszonya, akinek szívét és lelkét a fájdalom tőrje hétszer járta át, gyógyítsd be egymáson vágott sebeinket és őrizz meg bennünket a testvérharagtól...
11. Magyarok Nagyasszonya, táltos királyunk, Szent László védelmezője, tedd minden magyar ember pajzsává ősi Magyar Vallásunkat...
12. Magyarok Nagyasszonya, hazánk örökös Királyné asszonya, tedd a magyarságot ismét a Szent Korona népévé...
13. Magyarok Nagyasszonya, halottak megszabadítója, engedd hozzánk őseink szellemeit, hogy sugallataikkal segítsenek bennünket az igazságért és szabadságért folytatott küzdelmünkben...
14. Magyarok Nagyasszonya, magyarok oltalmazója, védd meg nemzetedet a betolakodó idegenszívűek ármányai ellen...
15. Magyarok Nagyasszonya, a Szent Koronával minket az Isten-szülő munkájának részesévé emelő, tégy méltóvá, alkalmassá és alázatossá bennünket szent feladatunkhoz...

...add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar újjászületéshez!

16. Magyarok Nagyasszonya, a Hold úrasszonya, Babba Maria, légy vigyázónk az Istenszülő kegyelméből végzett feladatunkban...
17. Magyarok Nagyasszonya, aki önmagunk üdvözülésére az úristent dicsérni, szolgálni tanítasz, segíts bennünket, hogy méltóak legyünk Fény-Krisztus befogadására...
18. Magyarok Nagyasszonya, szeplőtelen, életadó Boldoganya, védd meg magzatainkat a Sátán magyarságirtásától...
19. Magyarok Nagyasszonya, asszonyi sors megdicsőítője, állítsd vissza a legszentebb emberi közösség, a család egységét, védd meg a Sátán szétzüllesztő ármányától...
20. Magyarok Nagyasszonya, másokat szolgálva magát fölemésztő Szenteltgyertya Tűz szülője, engedd, hogy Fény-Fiad követőiként személyünket alárendeljük a Magyar újjászületésnek...
21. Magyarok Nagyasszonya, teljes Szentháromság eleven temploma, tedd bennünk a Lélek, a Szellem és a Test Szentháromságát szerves egységgé...
22. Magyarok Nagyasszonya, Testfogadó Boldogasszony, adj a magyar anyáknak egészséges, Magyar Vallású gyermekeket, akik részesei lesznek az újjászületett Magyarországnak...
23. Magyarok Nagyasszonya, életmag Kedd Asszonya, adj a magyar földnek egészséges, bő termést, szórd élet-virágaidat a MAGok közé, hogy mindörökké virágozzék az újjászülető Magyarország...

Magyarok Nagyasszonya, Babba Maria, könyörögj Teremtőnkhöz, a Nap Istenhez nemzetedért, Magyarország újjászületéséért!

úgy legyen!

***

IMA-LáNC FELHíVáS!
új magyar szent születőben.
IMáDKOZZUNK BOLDOG öZSéB SZENTTé AVATáSáéRT!
2008. június 29-től MINDEN ESTE 19-órakor a szentté avatás napjáig!


Könyörögjünk: Isten, ki szentjeidet megdicsőíted, Esztergomi Boldog özséb közbenjárásával fordulok Hozzád, akit az irántad való szeretet a pilisi remeteségbe vezetett, hogy ott áldozatos, vezeklő életével népéért engeszteljen.
Add meg, hogy amint összegyűjtötte a remetéket, úgy imádsága gyűjtse össze szeretetben a világban szétszóródott magyar népet.

Példájára valósuljon meg az egyházak közötti egység. Szent Fiad akarata szerint.
Boldog özséb remete lángja világítson be az elhagyott otthonokba és vezesse vissza a szülőket és a gyermekeket a családi tűzhely melegéhez. Fénye világítson a mindig kereső-kutató fiataloknak, hogy a Hozzád vezető úton találják meg életük értelmét és boldogító célját!

Az öregeknek, a betegeknek add meg a fényt, hogy felismerjék, a szeretetből vállalt szenvedéssel milyen sokat segíthetnek embertársaikon.

Boldog özséb imájára add meg, hogy hazánkban is szűnjék meg a paphiány, és akik önként vállalják a papi szolgálatot, életük végéig hűségesek legyenek az Egyházhoz, engedelmességben, tisztaságban és az egységben. Boldog özséb egy borzasztó háború után vonult a remeteségbe, hogy áldozatos életével kieszközölje az áldott békét.

Add meg ma is a világnak, de főképpen hazánknak a békét és hárítsd el, özséb érdemeiért a háború veszedelmét. Végül saját kérésemet terjesztem eléd....................Boldog özséb közbenjárására add meg, hogy elnyerjem megvalósulását lelkem és az Egyház javára.

Krisztus a mi Urunk által. ámen.    árva Vince atya

***

Szent Koronánkhoz

Szent Koronánk, mely Istentől vagyon,
Segíts kérlek, de nagyon!
Mutass Utat a sötétben Fényeddel,
Hogy ne csak botorkáljunk,
Hanem Vég-re Emberként járjunk.
Emberként megtisztulva
Igaz Szeretetben, Fényben,
Testeddé válva,
Hogy Egyek lehessünk
Kerek e Világban!
így legyen!

***

Szent Korona Ima

Jóistentől való Szent Korona Őfelsége Melletti SZíN vallásunk;
SZöVETségünk megújítása, hőségünk kinyilatkoztatása

1. Felajánljuk önmagunkat - testestől, lelkestől, mindenestől - a Magyar Szent Korona Őfelségének, és BENNE Istenünknek, JóIZ-ten-nek, NagyBoldogAsszony-nak és Krisztus Urunknak, az EGY SzentHáromnak.
2. Teremtjük a Szellemben Tudatos, Lélekben Egységes, Testben Tiszta új Emberi Kört a Földön...
3. Teremtjük a Tiszta Fény Földi Birodalmát: az Igazság Hatalmát a SZERelem teljességében.
4. Teremtjük az új Földi Krisztus Testet MAGunk-ban, Magunk-ból
5. óhajtjuk új éG és új FöLD születését
6. óhajtjuk a SZERelemben való Egyesülést a MINDENSéGgel
7. Kérjük alázattal és tisztelettel az EGY öRöK ÉGI IGE ÉLŐ ISTENét a SZENT EGYESÜLÉSRE
8. úGY LEGYEN, AZ úGY VAN, MIND öRöKKé!
9. A MéN, A MéN, A Mé
10. AZ 1=3


***

Baranta himnusz (Palóc himnusz vagy Felvidéki himnusz):

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
önzés, harag s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert.


Magyarok istene

Magyarok istene tekints e szép népre
kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'
szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
derítsd e szép népre békesség hajnalát.

Sírva és zokogva kérjük fölségedet
vond vissza népedtől büntető kezedet
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Atilla királyunk mutass nekünk utat.
/Szent László királyunk mutass nekünk utat.


én vagyok az aki nem jó...

én vagyok az aki nem jó
A fellegajtó nyitogató
áj ná ná ná ná ná ná ná

Nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
áj ná ná ná ná ná ná ná

Ifijúságom így telik el
Azért a szívem hasad el
áj ná ná ná ná ná ná ná
/Az anyád ragyogós csillagom/

Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti de szomorú
áj ná ná ná...

Szabad volnék nem búsúlnék
Vígasságnak helyet adnék
áj ná ná ná ná ná ná ná

Szép hazámnak rabja vagyok
Idegenben búslakodok
áj ná ná ná ná ná ná ná

Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát kopogtatnám
áj ná ná ná ná ná ná ná

Nem lesz többé soha ilyen
Belé szakad árva szívem
áj ná ná ná ná ná ná ná

édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
áj ná ná ná ná ná ná ná

Bár sohase nyíltam volna
maradtam volna bimbóba.
áj ná ná ná ná ná ná ná

Fényes csillag az udvarom
Mikor megyek azon lakom
áj ná ná ná ná ná ná ná

Nyitogatom a felleget
Mikor nyílik elmehetek
áj ná ná ná ná ná ná ná

Bolond volnék ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
áj ná ná ná ná ná ná ná

én a búnak utat adok
Magam pedig vígan járok
áj ná ná ná ná ná ná ná


Csanády György, Mihalik Kálmán (1921): Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk

Amedig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvöd hajnalát!


(Kiegészítve Pap Gábor által 2002-ben)



Versek

Reményik Sándor (Végvári): Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
összefogna egy láncba...!
Az égig, a csillagos égig érne,
és minden idegen rongy benne égne!


***

Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!

"Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
állunk egyedül a nagy világon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.

Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.

Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.

Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!"


***

Ady Endre: Karácsony

1.

Harang csendül,
ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
és egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...


***

József Attila: TéL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
és rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.

***

Paudits Zoltán: Karácsonyi ima

A Fényfia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra.

Táltosok jóslata
mutatja a jelet,
kisded jászolához
csillagösvény vezet.

Megváltónk, Jézusunk
színed előtt állunk,
töröld el bűneink,
mentsd meg az országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi igen nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd eggyé
árva magyar népünk!
Fény Atya, Fény Fia,
Fény Szüze, szent Hármas,
szívünknek a remény,
lelkünknek a támasz.

Megváltónk, Jézusunk
trónod előtt állunk,
töröld el bűneink,
emeld fel országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi nagyon nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd naggyá
újra magyar népünk!


***

Nagy Zoltán: Ezt kell hát, hogy megértsed

Ide ültetett az Isten,
ide, hol már semmi sincsen,
ide sodort ím a végzet,
Ezt kell hát, hogy megértsed!

Mért születtél e világba,
mért e legszentebb Hazába,
mért kell örökre itt élned?
Ezt kell hát megértened!

Mert Hazádban ott az Isten,
ott ül Õ, a Magyar szívben,
onnan szólít titeket:
Magyarok, kövessetek!
Folyton szólít titeket,
s némítjátok szívetek...
Gyengék vagytok hadba szállni,
Istenkével kézben járni?!

Addig sorsod megszabatott,
míg el nem űzöd ezt az átkot,
míg az erőd fel nem támad,
addig a poklokat járjad!


***

Boldog Kerecsent!

Lassan jő az este,
A leghosszabb éjjel,
Mikor minden telik,
Komor sötétséggel;

De eljő a Hajnal,
Felrepül a Sólyom,
Dolga, hogy fényt,
S örömöt hozzon;

újesztendő készül,
Hibát bánj meg régit,
De időnk, hogy ne vesszen,
Hát őrizzük meg szépít;
Tán az újévben majd,
Föld nem válik mennyé,
De azért tehetjük,
Valamivel szebbé;

Múlassa az ostor,
A régi idők vétkit,
S építse, ki tudja,
A sólymoknak fészkit!


***

Wass Albert: Karácsonyi mese


Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.

Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
"Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Õk is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. és úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.