Mindezen szabályok betartásával együtt a tábortüzek mellett felejthetetlen élményeket szerezhet az egész család. Ügyeljünk rá, hogy a tűzgyújtás mindenki számára pozitív élmény maradjon!
Főoldal Térkép Imádságok Versek Szabályok Támogatók
Tűzgyújtás szabályai
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium állásfoglalása a tűzgyújtással kapcsolatban
- Védett erdőterületen a tűzgyújtáshoz (a kiépített tűzrakó hely kivételével) a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
- Be kell szerezni emellett a terület tulajdonosának, vagyonkezelőjének a hozzájárulását is, a tűzgyújtáshoz felhasznált anyagot pedig nyilvánvalóan legális forrásból kell beszerezni.
- Fontos információ hogy ma az erdők 1% van közösségi tulajdonban, a többi fele részben magén, fele részben állami, így szinte biztos hogy vagy az egyik vagy mindkettő hozzájárulása kell.
Kivéve ha kiépített tűzrakó helyen történik.
A tűzrakó helyek minisztériuma még nem alakult meg, azokról sajnos még nyilvántartás nem készült.
Együttműködésünk jeléül az ilyen funkcióval működő helyeket megpróbáljuk gyűjteni, hogy a kirándulók és az ünneplők a túrákat, zarándoklatokat könnyebben tudják tervezni.
Amennyiben olyan helyen szeretnének tüzet rakni, ahol nincs kiépített tűzrakó, akkor az adott terület tulajdonosi, kezelői hozzájárulásával lehet megkeresni a természetvédelmi hatóságot, ahol nagyon segítőkész támogatást kapunk. Kérjük csak nagyon indokolt esetben terheljék a hivatalt.
Védett természeti területek interaktív térképe http://geo.kvvm.hu/tir/viewer.htm
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mindezen szabályok betartásával együtt a tábortüzek mellett felejthetetlen élményeket szerezhet az egész család. Ügyeljünk rá, hogy a tűzgyújtás mindenki számára pozitív élmény maradjon!
- Tűzgyújtási tilalom idején mindenféle tűzrakás tilos! Ez azt
jelenti, hogy kijelölt tűzrakó helyeken sem szabad tüzelni, mert ezekben az
időszakokban (általában nyár közepe, vége) már annyira száraz minden, hogy egy
szellő által elsodort gyengén izzó pernye is elég ahhoz, hogy lángba boruljon
körülöttünk minden, ráadásul ilyenkor oltani is hatványozottan nehezebb, a tűz
gyors terjedése miatt.
- A tüzet lehetőleg kijelölt, kiépített tűzrakó helyen kell meggyújtani. Ha
ilyen nem áll a rendelkezésünkre, akkor a tűz tervezett helyét elő kell
készíteni:
1. Tisztítsuk meg minden éghetőtől a terepet, a tűzrakás helyéről
legalább 1,5 m-es körzetben minden gyúlékony anyagot (falevelet, gallyat)
távolítsunk el. A száraz füvet tépjük ki.
2. Rakjuk körbe kövekkel a tűzgyújtó helyet (így megnehezítjük a
parázs kiszóródását, illetve a légáramlatok nem közvetlenül a forró hamut,
parazsat viszik el),
3. Figyeljünk arra, hogy a tűztől legalább 3
méterre ne legyen könnyen gyúló bokor, szénakazal, stb... (főleg szélirányban),
4. Lehetőleg mindig legyen kéznél gyors oltáshoz víz (ezért célszerű
patak mellett tüzet rakni, hogy ne kelljen cipelnünk magunkkal messziről),
5. Soha ne hagyjuk a tüzet felügyelet nélkül egy percre sem! Ez
nagyon fontos!
6. Csak akkor hagyjuk ott a tűz helyét, ha már biztosak vagyunk
abban, tökéletesen eloltottuk. Az oltást legjobb vízzel megoldani, de szórhatunk
a tűzre vstagon nedves földet vagy homokot is ásóval. (A városi legenda szerinti
?lepisilés� nem mondható igazán jó megoldásnak, azontúl illik arra is gondolni,
hogy esetleg más is szeretne szalonázni majd azon a helyen, szóval nem is igen
illik) Vigyázzunk, mert a hamu alatt komoly mennyiségű parázs szokott maradni
(személyes tapasztalat, hogy az éjszaka teljesen eloltottnak hitt tűz hamu alatt
megbúvó, nagyon lassan elhamvadó parazsa segítségével másnap reggel is sikerült
tüzet gyújtani némi szalma és kellő fújogatás után, vagyis akaratunk ellenére
tűzveszélyes maradt a kialudtnak hitt tűz). A kellemetlenségek elkerülése
érdekében célszerű szétkotorni a hamut és úgy is meglocsolgatni alaposan vízzel.
7. Vihar, zivatar közeledtével oltsuk el a tüzet! Hibás felfogás az,
hogy nem lehet baj, hiszen az eső majd úgyis mindjárt eloltja a lángokat,
ugyanis van, amikor a vihar nem csap le egy területre, viszont a vihar előtt
haladó szélroham igen! Pillanatok alatt szét tudja szórni nagy területen a
komolyabb méretű parázsszemcséket is a huzat, ráadásul rögtön fel is izzítja
azokat, így száraz fűbe, csontszáraz avarra hullva azonnal lángra kap.
8. Ha megtörtént a baj, lehetőleg ne essünk pánikba! Semmiképp se
rohanjunk el csapot-papot otthagyva! A kisebb tűzgócokat elolthatjuk
eltaposással, vagy nem túl gyúlékony vászonanyag rádobásával és elnyomkodásával
(faluhelyen lapáttal is szokták csapkodni, bár a tapasztalat szerint ha valaki
ezt nem jól csinálja, akkor csak legyezi a tüzet, amitől jobban ég). Itt is
szerephez jut az előre elkészített víz is. Lehetőleg minden parázsló zsarátnokot
oltsunk el, mert a tűz könnyen erőre kaphat! Lehetőleg mindig legyen a kezünk
ügyében telefon, hogy riadóztatni tudjuk a tűzoltókat vagy az erdészetet, ha
megtörtént a baj (ehhez nem árt tudnunk persze azt sem, hogy éppen hol is
vagyunk pontosan!)
9. A legvégső eset: (nagyon bízunk benne, hogy a sorok olvasója
sohasem kerül ilyen helyzetbe!) amennyiben minden odafigyelésünk ellenére
meggyulladt a környezetünk és láthatóan képtelenek leszünk eloltani, akkor
mindenképp menteni kell az életünket, illetve azok életét, akik velünk vannak.
Nagyon fontos, hogy ha el is rohanunk, sohase szélirányba tegyük azt! A tűz
vihar, erős szél idején képes olyan gyorsan terjedni, hogy esélyünk sincs
elmenekülni előle! Ez nem vicc. Nagyon fontos tehát, hogy maradjunk együtt és
széllel szembe meneküljünk (ugyanakkor arra is figyeljünk, hogy néha egyszerűen
megfordul a szél, ilyenkor valamelyik irányba kitérve próbáljunk meg biztonságos
helyre jutni.
Baj esetén hívható számok:
Tűzoltók: 105 vagy 321-6216
Mentők: 104 vagy 311-1666
Ennyi riogatás után térjünk a tüzelés gyakorlati részéhez.
A tűz gyújtásához mindenképp szükség van éghető anyagra, hőre és levegőre. Száraz időben ezek általában egyszerűen megoldható problémák, ám nedves, esős időben nehezebb kicsit a dolog. Sajnos néha nem kegyes az időjárás és mindenképp szükség lenne egy kis tűzre, melegre... Nem mindig talál az ember sziklaüreget vagy fedett területet. Ha lehetséges, ilyenkor jó megoldás a tűz helye fölé elég magasra kifeszített ponyva (fontos, hogy elég magasan legyen ahhoz,. hogy ne gyulladjon be, de az ilyen trükközést érdemes olyanra bízni, aki nem először gyújt tüzet). Ha mégis ponyvázunk, akkor fontos, hogy a ponyva ne a talajra (illetve a tűz lángjaira) merőlegesen álljon, hanem valamekkora szögben, hogy a hő jobban el tudjon menni, másként gyorsan egy lángoló ponyva boldog tulajdonosai lehetünk....
Ha nem esik csak egyszerűen sáros, nedves idő van, akkor is meg kell oldanunk néhány dolgot:
Először is ha minden sáros, nagyon nehéz meggyújtani a tüzet. Jó trükk erre egy kisebb alufóliát a földre rakni, óvatosan úgy hajtogatva hogy a szélein ne folyjék be a latyak, de szoktak fém kukafedőt is lepakolni (persze nem árt ha biztosan nem műanyagból van és használat előtt el lett tisztítva... a frissen levadászott kukafedél nem annyira alkalmas).
- Második probléma a száraz gyújtós beszerzése. A talajon ilyenkor szinte biztosan nem találunk könnyen gyúló gallyakat érdemes a fákon körülnézni száraz ágacskák után... Nagyon jó megoldás, ha kicsit előrelátóan valami száraz pamutfélét viszünk magunkkal vízhatlan nylonzacskóba csomagolva. Az elszenesített pamutanyag az egyik legjobb "kezdeti gyújtós", mivel könnyen gyullad és elég ideig ég, hogy belobbantsa a vastagabb ágakat. Amit tilos: gyúlékony anyagokkal locsolgatni a fát és azt meggyújtani... egyrészt a gyúlékony anyagokat nehéz biztonságosan szállítani, főleg egy esetleges többnapos túrán, másrészt a párolgás miatt balesetveszélyes is.
Ha szerencsénk van és a nedvességgel nem kell megküzdenünk, akkor rögtön kezdhetjük is a tűzrakást.
Általában két elterjedtebb módja van a jó és gyors tűzrakásnak:
Mindkét módszernél növeli a biztos tűzgyújtás esélyét, ha tényleg nagyon vékony és száraz gyújtóst tudunk szerezni! Ha több a száraz, vékony gyújtósunk és a papírunk, mint amire szükségünk lehet, illik a felesleget jól záródó nejlonban vagy akár anélkül is berakni valami olyan helyre, ami észrevehető, de lehetőleg eső ellen védett... szép gesztus ez az utánunk jövő turisták felé, főleg ha ők már valami gyors zápor után értek oda és szeretnének tüzet gyújtani.
Legegyszerűbb öngyújtóval vagy gyufával belobbantani a gyújtóst. Ha a gyufa kicsit nedves jó trükk a gyufaszálakat a hajunkba dugdosni (persze ne felejtsük ott...).A nedves gyufaszálak fejbőrünk hőmérsékletétől jól megszáradnak, ha a hajunkba dugdossuk őket (persze csak akkor, ha nem izzadunk, és a hajunk nem vizes).
A papírt vagy a száraz szalmát úgy kell elhelyezni, hogy a nap süsse. Miután felhalmoztuk rá a gyújtóst, a lencsét úgy kell tartanunk, hogy a fény a legjobban gyúló anyagon fókuszáljon (ne pl. a kezünk bőrén). Ha erős a napsütés, akkor egy-két pillanat múlva már lobog is, ha gyengécskén süt vagy picit fátyolos az idő, akkor elég sokáig kell vele vacakolni. Fontos, hogy a fókusz tényleg minnél kisebb pontra koncentrálódjon. Természetesen ezt csak domború, gyűjtő lencsével lehet megoldani, homorú lencsével nem. Mit is jelent ez? Azt hogy pl. ha szemüveget szeretnénk használni tűzgyújtásra, akkor csak plusszossal érdemes próbálkozni (ezt a távollátók használják).
Ez komolyabb gyakorlást igényel! Elsőre még senkinek sem ment, de szinte minden természeti nép így gyújt tüzet. Vagyis nem igényel túl sok észt viszont annál nagyobb kitartást (főleg az elején) és ügyességet.
Két fadarab kell hozzá. (A legjobbak: nyír, fűz, mogyoró,
hárs.)
Az egyik lesz a talp: ez legyen kb. 30-50 cm hosszú és elég széles, hogy faragni
tudj bele egy ék alakú vájatot. Ebben a vájatban kell majd forgatni a pálcát,
amely akkora hőt termel majd a dörzsölés révén, hogy a fahamu fölforrósodik és
füstölni kezd. A pálca legyen vékony (olyan 1 cm átmérőjű, és fél méter hosszú.
Ezenkívül készíts még elő egy kis labdacsot finom szálú, teljesen száraz
anyagokból (száraz fű, szalma, száraz pamutszálak, stb...)!
Helyezd el a talpat a földön, ülj mellé, és az egyik lábfejeddel szorítsd a
földhöz, hogy egy helyben maradjon! A vájatba helyezz el egy kicsi kéregdarabot!
A pálcát a felső végénél fogd a két tenyered közé, és kezdd el gyorsan forgatni
a vájatban! Mintha bele akarnád fúrni a pálcát a talpba!
Ha elég gyorsan és kellő nyomóerővel forgatod a pálcát, a fa előbb-utóbb
füstölni kezd. Ám ekkor nem szabad abbahagyni a forgatást, inkább rá kell kicsit
erősíteni!
Ha a vájat teli van már füstölgő porral, emeld fel a talpat és finoman kotord ki
belőle a port egy kupacba! Legyezgesd a kezeddel vagy óvatosan fújdogáld addig,
míg vörösen izzani nem kezd!
Ekkor jöhet az előre kikészített labdacsunk! Az izzó faszenet szórd bele a
labdacsba, és fújással igyekezz tüzet éleszteni belőle! Hogy milyen erősen kell
fújni, azt magadnak kell kitapasztalnod, ám egy kis gyakorlás után rá fogsz
érezni, és meggyullad a labdacs! Nehéz tűzgyújtási mód, de ha egyszer
megtanulod, sosem maradsz tűz nélkül sehol ...és ez életet menthet!
Ez a gyufa előtti korok tűzgyújtási technikája. Fontos hozzá szikrakeltő eszköz (legjobb az acél-kova páros, de végső elkeseredésünkben kifogyott öngyújtó csattogtatással is célt lehet érni állítólag), a megfelelő szellőzés és a ?tapló�.
Először a ?taplóról� néhány szóban:
Hajdan fakalapáccsal kivert és hamulúgban vagy salétromban gondosan kifőzött
taplót használtak. Valójában taplónak használhatunk papírt vagy nyírfakérget,
porrá morzsolt korhadt fadarabokat, száraz nádat, pehelytollakat, száraz füvet,
száraz mohát, a ruhánkból szövetszálakat stb. A száraz falevél nagy felülete
elzárja az oxigén útját a lángtól, ezért erre a célra kevésbé alkalmas, de ha
finomra törjük és van valamilyen eszközünk, amin összegyűjtjük, akkor ez is jó
lehet. Megfelelő szikrakeltő eszköz esetén száraz fenyőtűk is alkalmasak a
célra.
Acélként elsősorban jó minőségű acél jöhet szóba, a kínai piacon vett műsvájci-bicska nem feltétlenül ilyen... kova pedig lehet bármely kova tartalmú ásvány (sikerült már tüzet gyújtani jókora fehér dunakaviccsal is, bár sokat kellett kínlódni).
A lényeg, hogy az acéllal rézsútosan üssük meg a kova felületét, hogy a keletkező szikra az előre elkészített taplóra hulljon. Ez igen sok gyakorlást igényel, bár egyszerűnek tűnik leírva. Ha a taplónk anyaga felizzik, óvatosan helyezzük az előkészített gyújtós alá...
Felhasznált forrás:
-
http://makosteszta.sote.hu/~jul/tulelo/tuz.htm