Főoldal Térkép Imádságok Versek Szabályok Támogatók MSZ köszöntő Segítség
KIÁLTVÁNY A MAGYAROKHOZ! 2009.01.14
A Magyarok Szövetsége Nyílt Levele
Szervező Bizottság tagjai: Vukics Ferenc, Géczy Gábor, Lesi Árpád, Benis Miklós, Rózsa Péter, Herpai Sándor, Hamvas Gábor
Tisztelt Megérintettek, Fényhozók, Magyar Barátaink!
A téli napforduló évszázadokon keresztül az egyik legfontosabb eseménye volt a mindenkori magyar embereknek. December 21-én a leghosszabb az éjszaka és legkevesebb a fény. Ebben az időben a lenyugvó nap felé sólymokat röptettek, majd a sólyom földre szállta után tüzeket gyújtottak. A tüzeket közösen gondozták. A lenyugvó nap tüzét mentették át a felkelő nap erejébe.
A nép, amely a sólymot útjára engedte, önnön feladatát erősítette meg. A sólyom, a teremtő erő és a teremtett világ közötti közvetítő. Nem a leghatalmasabb, nem a legerősebb, hanem a szárnyaláshoz leginkább értő. Önmaga közegében a legjobban működő. A sólyom valójában mi vagyunk, a nép, amelyik érti a világot, éti a Teremtést, és ha kell, magyarázza annak minden értékét. Többszörösen fontos szimbólum, hogy mindez télen történik.
A magyar nemzetnek az a szerepe, hogy a legsötétebb időszakokban is képes legyen ezt a fényt tovább éltetni, kiterjeszteni. A tavalyi év során mintegy 600 helyszínen gyújtottak tüzet felhívásainkra szerte a Kárpáthazában. A tüzek mellett mintegy kilencezer ember melegedett. Éjfélkor az emberek kimondták, hogy mi az, amit elfelejtettek megcselekedni a múlt évben, és mi az, amit meg kívánnak cselekedni a következő évben. Azóta az egyik ilyen kívánságunk teljesült. 2008 augusztusában Bösztörpusztán két és fél napon keresztül egy valódi Magyarországot láttunk működni. Most nem a régi szent helyek energiáiból töltődtünk, hanem 70 ezer magyar ember közös együttlétével szentelt meg és töltött meg erővel egy helyet, Bösztörpusztát, ami immáron szent hellyé vált. A következő vágyunk, hogy ne csak két és fél napig legyen Magyarország, és ne csak 70 ezer ember részesüljön az áldásaiból. Az elkövetkező, új év rengeteg megmérettetést hoz a számunkra. Úgy gondoljuk, hogy továbbra is a Teremtő tenyerén vagyunk, aki pontosan tudja, hogy az erőpróbákkal mi a szándéka. Nagy kérdés, hogy felismerjük-e, hogy minden tettével teremteni hív bennünket, hogy legyünk részesei annak a nagy munkának, amit Ő elkezdett.
A mai napon lesznek olyanok, akik itt vannak a tűz meggyújtásánál, éltetik is a tüzet, mégis napfelkelte előtt hazamennek. Ez nem baj, az a jó, ha ők is hozzátesznek a tűzhöz és táplálják. Vannak és kellenek olyanok is, akik az első pillanattól az utolsóig kitartanak.
Reményeink szerint a következő év a magyar ember összefogásának éve lesz. Találkozni fogunk 2009 augusztusának elején a magyar pusztában, a magyar nemzetben gondolkodó társainkkal. Be kell látnunk, hogy nem őriznünk és ápolnunk kell ezt a tüzet, hanem mi magunk vagyunk a következő köteg rőzse, a következő öl fa, amit a Teremtő azért küldött a földre, hogy táplálja és éltesse ezt a tüzet. Most rajtunk a sor, hogy pótoljuk a hiányt, és nem hagyhatjuk a következő nemzedékre, amit nekünk kell elvégeznünk.
Lesz még világ példája a magyar ember.
Isten áldjon Mindannyiótokat! Van Magyar Ember, van Magyar Nemzet, eljött az Idő.
Áldott Karácsonyt, békességet és a Teremtő szeretetteljes gondoskodását kívánjuk Mindannyiótoknak!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Dezső Tibor Attila madéfalvi református lelkész imája: Isten, égi Atyánk! Tehozzád fordulunk, mert te vagy egyedüli reményünk. A sötétség körülvesz bennünket, de most, amikor, kigyúltak csillagjaid, és meggyúltak a lárma fák fényei, fellángol lelkünk, mert most érezzük, hogy ott ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek a Te nevedben, ott vagy velünk. Imára nyílik ajkunk, és fohászkodunk szent hazánkért, melynek áldott földje szült, táplált, és nevelt. Légy oltalmazója ennek a hazának, mely otthont ad nekünk, és add, hogy oltalmazója, és megtartója legyen minden igaz életnek. Add, hogy ez a haza, melyért apáink vére annyiszor hullt, a miénk legyen. És ha lelkünkben lángra lobbant a szabadság szeretetének tüze, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd hitünket, élesítsd elménket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. A mélységből kiáltunk hozzád, e nemzetért, melynek tagjai vagyunk, mint a levél, mely az élő fához tartozik, hogy általa éljen és azt éltesse. Kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy meglássuk az utat, nyisd meg elménk, hogy tudjuk, miként járjunk ezen az úton, nyisd ki szíveinket, hogy ne lankadjon hitünk, el ne veszítsük reménységünk, és mindörökre megmaradjon a szeretetünk. Advent csendjében, midőn felzeng a régi ének, figyelmedbe és kegyelmedbe ajánljunk magyar családjainkat, jövőnk zálogait. Áldásod legyen, minden csepp könnyön, melyet szerető szívek hullatnak, hogy megtisztuljanak kikért a könnyek hulltak. Áldásod legyen, minden csepp véren, mely áldozatként földre hullva megszenteli a földet. Áldásod legyen, minden csepp verítéken, mely a gazdaember homlokáról földre hullva, megújítja az életet. Most, eképpen zeng lelkünk: Te vagy napvilágom, Te vagy énekem, Téged várlak Jézus, kínos éjeken. Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot, Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod. Égő várakozás él minden szívben, Bárha nem is tudja, téged vár minden. Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván, Találj meg mindenkit, ki élni kíván. Találj meg mindenkit, aki elveszett, Vigye dicsőségre, hatalmas kezed, Hogy amikor eljössz az ég felhőiben, Örömmel lásson meg minden földi szem. Ámen!
Javaslat: Ha ez lesz az ima, akkor ezzel kezdődjön, utána, legyen egy csendes fohász, amikor mindenki magában elmondja személyes kéréseit, majd újra közösen elmondani a Mi Atyánkot.